R.I.P.

51/12/12 - 79/11/30

 értem jöttöd

nem értem

érdem célod

nem érdem

érzem resztlid

nem érzem

én nem feledek

nem én nem

High

émelygés vagy gyomromban

szeretnélek világra okádni

fajansz fölé görnyedni imát

érted hazudni könnyed

ahogy szerelmet simított

arcomra fáradt könnyed

szédülni füstgomolyként

hálókon  rácsokon zárt

ablakodnál feljebb a nyílt-

reményed szebb annál is

sikító joint oltó kéj voltál 

révületbe ihlető k-anális

Gyorshajtás II.

                

            A svédasztalról loptak egy halom kaját, majd elhagyták a buli színhelyét. Kézen fogva sétáltak, némán… két ismeretlen, ismerős… szövetségbe forrt vétkesek… A szobába érve, bekapcsolták a tévét, elszívtak egy cigit, ettek, vodkáztak… A fiú terve az volt, hogy lezuhanyoznak, és megszabadulva izzadtságuktól, újabb szexuális játékokba kezdhetnek, hisz vágyott a még a lányban rejlő ki nem aknázott lehetőségekre. Amanda kortyolt a vodka tonikjából, majd eldőlt az ágyon. A fiú látta a mini alól kivillanó combfixes harisnyát, és tudta, hogy nincsen rajta bugyi. Finoman hozzáért a kába lány térdéhez, aki erre széttárta combjait. Noé még nem látott ilyen gyönyörű puncit! Megszállottja volt a női testnek, de ez felülmúlta mind azt, amit eddig már látott. Nem tudta nem megtenni! Odafeküdt és a lány combjai közé túrta fejét! Csodálatos volt az íze, az illata, nem úgy, mint pár korábbi rossz tapasztalata esetében. Úgy érezte, ennél szebbet még nem látott! Finoman ízlelgette, körbenyalogatta, mintha kedvenc süteményét tették volna az asztalára… először csak a krémből nyalogatott, hogy külön-külön is érezhesse, kiélvezhesse az ízeket… majd mélyebbről egy nyalásnyi… és mennyire más az íze… most a combján az izzadtság cseppeket… most a makulátlanul borotvált szeméremdombot… s élvezete határtalan volt. Soha nem hitte volna, hogy ez a lány, ilyen titkokat rejteget! Egyre mohóbban falta az ízletes finomságot, s szinte önkívületbe került a kéjtől, mikor érezte, hogy a lány nem bírja tovább, s ekkor ritmikusan, s mélyen beszippantotta a csiklóját és minden rezdülését megélte annak, ahogy a lány elélvez!

Hamar kiderült, hogy Amanda fehérmájú. Nem tudott betelni a kéjjel. Éppen szusszanásnyi szünet után már a fiú farkát szopta, majd ráült. Nagyon lassan, nagyon érzékien, sok év alatt kigyakorolt mozdulatokkal, tudta hogyan tudja elnyújtani élvezetét… ringott Noén, lehunyt szemekkel, fel-felnyögve… irányítva a fiú kezét, hogy erősen karmolja végig hátát, hogy erősen üsse fenekét… s a lány élvezete úgy tűnt a végtelenbe nyújtható. Egyre durvult a játék, s ő egyre hangosabb lett. A hosszas játszadozás után, beleegyezett, hogy fokozódjon a tempó. Magára húzta a fiút, aki hátulról hatolt be, és nagyon keményen folytatták. A lány szájára szorította Noé a párnát, hogy a szomszéd szobák kevesebbet értesüljenek a náluk zajló eseményekből, bár ha meggondoljuk, remek PR is lehet ez, ha ott is potenciális partnerek laknak, akikkel az ember kacér pillantásokat vethet, a másnapi reggelinél! Karmolás, ütések, sikítás… kemény mozdulatok… és Amanda ismét elérte a csúcsok csúcsát, s vele együtt Noé is! A magasba szálltak, s a mélybe zuhantak egy pillanat alatt, majd félájultan hevertek egymás mellett az orgazmustól megszédülten…

- Ez Te voltál? – kérdezte a lány lihegve.

- Háááát…. valami közöm asszem volt hozzá… - mondta Noé, szintén kapkodva az oxigént.

- Ez eszméletlen volt…

Mikor szinte meztelenül kimentek a teraszra dohányozni, már a hajnal fényei látszódtak a horizonton. Gyönyörű fényjátékokat produkált, a fákon átszűrődve.

- Nézd, milyen csodálatos! Innen nézd! – mondta Amanda kislányos örömmel.

- Aha, látom! – mondta Noé olyan pasisan.

Átölelte partnerét és közben arra gondolt, hogy ez a lány talán soha nem fogja megtudni róla, hogy az ilyen szépségeit a természetnek mindig ő szokta hamarabb észrevenni, megcsodálni, és hogy ebben mennyire hasonlítanak. Azonban ez feltehetően mindegy is lesz, egy ilyesfajta kapcsolatban… de mi is ez közöttük? Olyan jó érezni most is őt – gondolta – hozzám bújik, ahogy a szerelméhez bújik az ember. Vigyázzuk egymást, és közösen csodálunk, érezve s élvezve kölcsönösen a másikat.

- Olyan jó veled! – mondta Amanda, és annyira őszintén vackolta közelebb magát a meztelen férfitesthez a holdfényben, hogy Noét elöntötte valami furcsa melegség, s ha csak egy pillanatra is, de szívük egyszerre dobbant.

                Reggel nyűgösen ébredtek mindketten. Bár kielégültek az este, valahogy mindkettejükben benne volt, hogy nincsenek a helyükön a dolgok. Elmentek reggelizni, majd mivel szerencsére csak délig kellett elhagyni a szobát, még volt idejük összepakolászni… Eközben úgy esett, hogy nem hagyhatták ki a fennmaradó időt, s egymásra vetették magukat. Már jobb kedvűen, reggeli, kávé, bagó után. Csókolóztak, majd a jól bevált lovaglás következett lassú tempóban…

- Csodálatos, ahogy érzem, hogy kitöltelek! – mondta Noé.

- Igen, csak ne gyorsabban! Csak így! Ez fantasztikus! Karmold végig a hátam! – felelte Amanda.

Hosszas lovaglás, vonaglás, és kéjes sikolyok után, a fiú váltást javasolt.

- Szeretnék a szádban elmenni! – mondta.

- Remek ötlet! – és már szopta is a meredező péniszt.

Kis idő multán a fiú lejjebb irányította a fejét, és először a heréjét, majd a fenekét, majd mindkettőt felváltva nyalatta a lánnyal, amit mindketten iszonyatosan élveztek! Közben a lány fenekére hatalmasakat ütött, amitől az még jobban bevadult. A hosszas nyalakodás után, a fiú mélyen lenyomta a lány torkán a farkát, és hatalmasat élvezett belé, melybe a lány is beleremegett. Míg a lány elment zuhanyozni, a fiú elégedetten levette a rejtett kamerát a szekrény tetejéről, melyre általában rögzítette partnereit az archívumának.

                Az autóban hazafelé beszélgettek. Noénak volt már korábban egy partnere, akivel szexuálisan hasonló magaslatokat éltek meg, de egyáltalán nem illettek össze az élet más terén. Ugyanezt érezte most is. Aztán az esti összebújásra gondolt, az érzékeik találkozására, és oktalansága ellenére, elmondta Amandának, hogy ő szeretné, de csak akkor maradhat kapcsolat közöttük, ha más nincs ő mellette, mert neki kizárólagosan kell birtokolni a Nőt, aki az övé, akit szeret! Nem osztozhat rajta, és úgy érzi, az este történt köztük valami! Vagy választhatja az eddigi szabadságát, a szeretősdit, de akkor köztük vége. Erre a lány, igen rövid gondolkodás után, igen magabiztosan felelt neki.

- Akkor vége!

Noé meglepődött… nagyon piszkálta a büszkeségét… bár valahol tudta, hogy pár jó szex után nagyon szabadulni akarna ettől a lánytól. Arra gondolt, hogy ugyanilyen odaadón bújik egy profi a másik szeretőjéhez is. Báááár… nem is adtak esélyt egymásnak a megismerésre. Talán ennek éppen ennyinek kellett lenni!? Újabb lecke az élettől? A fiú átgondolva mindezt, már tudta, hogy jó ez így, hogy így kerüli el az újabb belebonyolódást valakibe, de feszültségét ki kellett adja, és beszélgetni már nem volt miről, már nem volt miért, ezért a gázra lépett! Az autó felhördült. Az autópálya elég forgalmas volt, az eső szakadt, mégis száznyolcvan felett előzgette végig a sort, a sávokat váltogatva, villogva le a sokkal lassabban haladó, sokkal jobb autókat. Eljátszott a gondolattal közben, hogy ez remek alkalom a végre… mire már sokszor vágyott…

- Ennél a tempónál biztosan nem éljük túl, ha félrerántom a kormányt, és megpördülünk! – mondta hosszú hallgatás után a lánynak.

- Talán nem is baj! – válaszolta.

- Tudod, hogy ez ribanckodás amit csinálsz?

- Igen!

- És mennyi a tarifád egy ilyenért?

- Az a kurva, aki pénzért csinálja! Én csak az élvezetért teszem! És igen, ribanc vagyok! Nem érdekel, mit gondolsz, vagy gondol bárki! A saját szabályaim szerint élek, mert így akarom!

- Végül is, ez korrekt, azt kell mondjam! Csak tudod, az igazán fair az lett volna, ha mindezt előtte mondod el, hogy eldönthessem, le akarok-e feküdni veled!? Mert nem, nem akartam volna örömöt szerezni egy ribancnak! Az este pedig… azt hiszem játszottál az érzéseimmel…

- Most csalódott vagy? Haragszol rám?

- Hogy rád? Nem! Dehogy! Illetve egy kicsit, azért amit az előbb már elmondtam, de nem érdekes… Magamra haragszom, mert súlyosan csalódtam az emberismeretemben! Mert belementem ebbe!

Az esztelen száguldás lassan véget ért… elérték Pestet… még mindig feszült csend… csak a rádió… melyet Noé felhangosított, hogy ne kelljen tovább társalogni.

- Azért hazaviszel? – kérdezte igazi számító kurva módjára Amanda.

- Csak ennyi érdekel? Tényleg? – de ezt nem mondta ki a fiú, csak gondolta…

Egy közlekedési csomóponthoz érkeztek, ami jó volt a lánynak.

- Megérkeztünk! Innen könnyen hazajutsz a metróval.

A lány gyorsan szállt ki az autóból, mint a rossz gyerek, amikor tudja, hogy iszkolnia kell.

- Könnyebb így neked, hogy elmondtam, hogy én ilyen vagyok!? – kérdezte.

- Miért lenne az? Magamban csalódtam, s nem benned! Szia!

- Szia! – válaszolta Amanda, és a fiú már padlógázzal el is hagyta a helyszínt…

Átment pár piroson… átment pár csalódás emlékén… elmorzsolt pár könnycseppet… elmorzsolt pár bennszorult reményfoszlányt… és tudta, hogy az Égiek újabb leckéje megint arról szólt, hogy rossz úton halad. Hisz ha nagy sebességgel éled az életed, hogy hamarabb célba juss, de éppen a rossz irányba haladsz, akkor sokkal hamarabb távolodsz el, maradék esélyed délibábjától is.

Gyorshajtás I.

            Sportosan vágódott be az ezüst autó, a falucska rozzant állomása elé. A fékezés hatalmas port vert fel, ahogy a mélán maguk elé a padon bámészkodó két félrészeg falubelit is. Meghökkenve rebbentek szét a szép számban összegyűlt, éppen sziesztázó, egyébként a helyi nagymennyiségű lószar kapcsán idetelepült legyek is.

- Hmmm… Meggyütt a pösti vonat… ezekkel mindig csak a zaj, meg a sietség van… Ejh… - vetette oda az egyik lovászkinézetű a szemben ülő, feltehetően a vasúttársaságnál, jelentős odaadással szolgáló társának, aki felhorkanva szunyókálásából konstatálta a történéseket.

Az autóhoz egy a környezetébe feltűnően nem illő vörös nő lépett oda céltudatosan, s nyúlt az ajtó felé. Nyilvánvalóan nem szokva az udvariassághoz, hogy a pasik az autóból kiszállva tiszteljék meg az üdvözléssel, hogy Nőnek tekintsék, s hogy ajtót nyissanak neki.

- Várj! Kiszállok! – szólt az éppen megálló, porfelhőbe burkolt autóból Noé, és lehalkította az üvöltő zenét.

- Szia! Noé vagyok! Örülök, hogy végre láthatlak! – mosolyodott a vonattal éppen csak most érkezett ismeretlenre.

- Szia! Amanda.

A fiú átkarolta a lányt… egy puszit adott neki… majd egy csók következett… a két idegen test összesimult. Noé átfogta karcsú derekát, a szemébe nézett… majd lassan újra, kissé hosszabban, szótlanul megcsókolta… miközben keze lesiklott a lány kicsi, feszes fenekére. Mindketten érezték a vágyat, tudták, nem tévedtek a kevés internetes levelezés alapján, le akarnak feküdni egymással!

                A vidéki szállodát egy baráti társaság bérelte ki. A tulajdonos felcicomázta minden széppel, s jóval, hogy kitegyen a díszes vendégseregnek, s hogy italban senki ne szenvedhessen hiányt! Noé az előre eltervezett partnerével szakított, így egymaga bitorolta a dupla ágyas szobát. Körbejárta az esti ereszdelahajamat előtt a gyönyörű parkot… halastavat, medencét, sportpályákat… hiányzott neki a gyengédség, az ölelés, a szex… Régóta küzdött szex függősége ellen, de úgy érezte, ma nem akar egyedül maradni! Úgy tűnt, a társaságban nem lesz potenciális áldozat, így más után kell nézzen. Egy csendes padon, a vadkacsa családban gyönyörködött, miközben kezében telefonját forgatta. Beszélgetett mostanság a neten pár lánnyal… volt, aki szóba jöhetne… eszébe jutott egy chatelés pár napja egy vörössel…

- Nekem régóta tetszel Noé, csak azért nem léptem, mert úgy gondoltam, Te komolyabb kapcsolatot keresel, vagy hogy van valakid!

- Ezt hogy érted?

- Van egy szeretőm! Nem komoly! Nem vagyok szerelmes, nem élünk együtt! Igazából ő nős is, és hétvégente nem is ér rá, de tuti nem dobnám addig, amíg el nem veszteném a fejem a szerelemtől valaki iránt! Addig bizton megtartom!

- Tehát ha jól értelek, Te azt szeretnéd, hogy fogadjam el, hogy van szeretőd, és mellette legyek neked! Aztán Te majd beosztod, hogy melyik nap ki!?

- Most miért beszélsz így velem? Ez nem így megy! Egyszerűen csak nem vagyunk egymás nyakán, de ha vagyunk, akkor csak egymásnak örülünk!

- Végül is nem ítéllek el… magam is így éltem! Konkrétan hosszú éveken keresztül mindig két-három barátnőm volt párhuzamosan, és szépen beosztottam őket. Pusztán logisztikai kérdés, de már nem akarom ezt!

Úgy tűnt, soha nem is lesz meg a közös hullámhossz közöttük, de ebben a pillanatban úgy érezte Noé, hogy itt, és ezen az estén, le akar feküdni ezzel a lánnyal. Tudta, hogy karcsú, tudta, hogy szexuálisan túlfűtött, és most pont ez kellett neki! Háttérbe szorult minden más szempont. Kikapcsolta a ribanc vészjelzőt agyában. Tudta, hogy ha belemegy a lány… akkor MINDKETTEN azok lesznek, ismét…

Hívta Amandát, és Amanda jött! Kényelmetlenül, sietve, ugorva, utolsó fillérjeit vonatra költve, döcögve, legyeket hessegetve, porfelhőben fürödve, majd az ismeretlentől, az állomáson lesmárolva…

Amanda jött… alig látott… aztán, talán győzött.

                Az ötletként átvillant romantikus délután terve a kora estébe fulladt, s kihunytak lassan az effajta remények, mire a szállodához értek. Noé a szobába vitte a lányt. Majd elsietett a társaságához. Nem akarta, hogy találkozzanak. Gondolta, kicsit még mulat részeg cimboráival, majd az éjszakát remélhetően vad szexszel tölti, a karcsú vöröskével. Kis idő múltán visszatért, s igyekezett a lányt kárpótolni az általa olyannyira vágyott, nagy mennyiségű vodka tonik és kávé beszerzésével. Visszatértekor Amanda kissé, jogosan, már morcos volt… Ittak jó pár kortyot, majd vetkőztetni kezdte a lányt. Halvány fények, szállodaszoba fíling, egy hatalmas öltözködő tükör…

A lányt hátulról karolta át, s csókolta a nyakát. A tükörben mindketten a lassan lemeztelenedő testüket csodálták! Előbukkantak a lány kicsiny mellei… a fiú válla, a karja, ahogy ölelte… kigombolta a nadrágját is, és már csak egy tanga volt rajta… Noé is kigombolta a nadrágját, és hagyta lecsúszni…

- Kívánlak! – súgta érzékin a fülébe.

- Érzem! – válaszolta szinte a profik öntudatával a lány, ahogy nekifeszült a fenekének Noé férfiassága, majd kicsit kiesve ebből a szerepből, kissé ellágyulva ezt mondta – Olyan szépek vagyunk így!

Amanda nem volt szép, de teste kislányosan szexi, törékeny és feszes, ami éppen megfelelt a fiú ízlésének. Noé a tangájával játszott, végig cirógatva széleinél, majd összehúzva középen, figyelve a lány rezdüléseit. Mindkettőjüknek tetszett a látvány, a játék, még ha sokkal messzebb is jutottak már ennyi ismeretség után, mint kellett volna. Csókolózni kezdtek, és az ágyra vetették magukat felhevülve. Noé gyakorlott mozdulattal irányította partnere fejét, ami nem is volt a lány ellenére. Szorgosan szopni kezdte a kemény szerszámot, majd nyalogatni a golyókat, miközben a felizgatni kívánt fiú meglepő módon éppen távolodni kezdett tőle… Talán a túl sok partner, a túl sok ott járt fej, amit már maga mögött tudhatott… nyilván nem lett volna szabad, szabadjára engedje gondolatait! Most csak a jelen van, most csak egymásra kell figyeljünk, ahogy korábban Amanda mondta is neki!

Kis idő múltán a lány a hátára vetette magát, és magára húzta a fiút, egyértelműen jelezve hogy szeretné magában érezni. A behatolás csodálatos érzés volt! Ritkán érzett az oly sokat megélt fiú ilyen szűk, ilyen finom puncit. Kefélni kezdte a lányt, követve annak vágyát, irányítását! Egyre vadabbul, közben beleharapva vállába, mire a lány felhördült… végig karmolta oldalát, s ekkor még inkább… Kezdte felfedezni erogén zónáit, titkos vágyait, hogy a kéjek csúcsára repíthesse…

Aztán… megint jöttek a gondolatai… Nem kéne, hogy itt legyek, hogy itt legyünk! S megállt… a lány megremegett, és mohón húzta vissza magába a lassan távozó férfit…

- Mit csinálsz? Miért hagyod abba?

A fiú csak ült némán.

- Mi a csuda van?

Noé kis mélázás után, minden magyarázat nélkül a ruhái után nyúlt.

- Most meg mi van? Nem hagyhatsz így itt? Basszus ez szemétség! Mi van veled? – kérdezte.

- Öltözz fel te is… kimegyünk kicsit friss levegőt szívni!

- Basszus! Ez szemétség! Most komolyan itt hagysz engem kilenc és félnél!?!

- Van kint egy medence! Akarsz úszni? Nekem most muszáj!

- Dehogy akarok! Rá kell gyújtanom! Tiszta ideg vagyok!

- Hát kapj fel valamit! Kimegyünk, én úszok, Te meg bagózhatsz addig!

A lány lassan magára rángatott egy fekete mini ruhát, cipőt… bugyit nem vett. Kisétáltak a romantikás nyárestébe, nem kicsit feszülten… csendben mentek az alig kivilágított ösvényen a medencéig. Hűvös volt úszni, a víz pedig még hidegebb. Noé ezt hamar konstatálhatta, mivel a benne felgyülemlett feszültséget, remélve egy megváltó szívinfarktust, egy gyorsan és meztelenül intézett fejessel a hideg medencébe, igyekezett kompenzálni. A lány a parton rágyújtott, és nem hitt a szemének… a fiú elkezdte róni a hosszokat… majd gyönyörködött a csillagokban… kicsit elemében volt… kicsit lerázta a kényszereit. Nem volt már a kényszer hogy lefeküdjön valakivel, s nem volt már az a kényszer sem hogy ne tegye! Egy pár pillanatra elmerült, elszakadt, visszatért valami ősihez, valamihez, ami a mélyében rejtőzött, amit nagyon régről hozott magával, s igazi természetét soha ki nem ismerhette, csak néha, lágyan, foszlányait érezhette…

                Mikor kijött a vízből, a csillagok fénye alatt, szerette volna folytatni egy napozóágyon a lánnyal, amit félbehagytak, de Amanda megmakacsolta magát. Dacból elutasította a közeledést, így némán mentek vissza a szobába. Noé átöltözött, és elment mulatni a társaihoz, ahol a hangulat már a magasba hágott, s már eltűntek mind a nyelvi, mind a kulturális korlátok, a patakokban folyó ungarischen pálinka áldásos hatásának köszönhetően. Pár perc múltán, váratlanul, hívatlanul, felbukkant Amanda. Noé próbálta nem kellemetlenebbé tenni a helyzetet, ezért megkínálta itallal, és beszélgetni kezdett vele. Kis táncot és mulatozást követően, nyoma veszett partnerének. Rövid keresgélés után, meg is találta, amint egy seggrészeg angol úriemberrel flörtölgetve ölelkeztek az udvaron. Pár udvarias szó után, félrevonta a lányt.

- Figyelj! Akárhogy is van, de ha együtt vagyunk valahol, nem csinálhatod ezt másokkal!

- Nem csináltunk semmit!

- Ez is sok volt!

Elkapta, és a falnak szorította… bentről tombolt a zene, de kint csak ketten voltak. Csókolni kezdte, harapni a száját! Egyre jobban érezte, hogy a lány szereti a durvaságot, hogy izgatja, ha keményen bánnak vele! Erősen odaszorította, hogy hozzá nyomja merev farkát, s kezével a mini ruha alá nyúlt, ahol bugyi nélkül várta a forró nyílás. Feldugta ujjait, és Amanda felnyögött… csókolta, és egyre erősebben hatolt belé, harapta a fülét, és érezte, ahogy a lány megvonaglik a kéjtől, hogy még nagyobb forróság önti el az ujjait, s végül összerándulnak izmai… átöleli Noét, s kicsordulnak könnyei.

4000. Látogató!

 
Ebben a nevezetes pillanatban elérte a blogom a 4000. látogatást, ami nagy boldogság számomra!

Hálás köszönet minden olvasómnak! Remélem okoztam érdemi pillanatokat írásaimmal!

Jinx

/A vers mindig szebb, mint az ihlető valóság./

Kegyetlen téptelek, mint száradt kórót

mert nem láttam gyönyörű kalászod

áthatolt testem tábládon

vakon mint részeg vándor

tapostam áldott termésed

faltam illatod, én éji fantomod

reményed koporsóhordozója

s kábulatba ringatód lettem

örök gyászomba foglalom neved

vésem kő szívembe mementód

érzem kéjektől rezdülő minden tagod

kiégett tarlód könnyemmel áztatom

őrületben őrlődik olajcseppé magom

s lágyan csordulva, ízem bőrödön hagyom.

Vakvágány

/Ajánlom A.Sz.-nek. Érdemtelenül!/

Talánok!

Alagutak

setét kutak

elmétekbe tévedő vándor

botjára támaszkodott jobb híján

s ti mély(v)esztitek botját mohón

míg tartja szép szemét a hullán

a partra vetetten

ki egykor szabadon

mélybe termetten

úszott a szavakon

hol cigaretta nem lobban

hol nadrág nem kerül a földre

hol ceruzád nem csorbul ki némán

hol nem leszel a szívtelenség pőre őre

soha nem szeretted magad semekkel

s kioltott fényekkel szembesülve

tükörben tested titkait csodálva

retinád csillanása szemembe sülve

mélyen merülve a jég ízű vízbe

a penge fényű csillagoknak magam adom

gyönyörű va(k)ginád, átjárt alagutad

bocsátom bűneid, és sok ízű szádba magom

setét foltok a kábulatba kergetett agyon

szürreálisan benőtt, vakvágányodra tévedt

halálos anyaggal rakott, rozsdás vagon.