Túl...

túl negyvenen

túl a szereken

túl az óperencián

túl ridegen

túl rajtad

túl rajtam

túl zengőn

túl halkan

túl vérzőn

túl élőn

túl a megvetett

túlélőn

Requiem

/ Andinak /

Nekem mindig barna voltál

fénylő lakktól érig ázott

évek sodrán meggyalázott

térdembe vájt, vérző oltár.

Koporsószeg kedvem fogytán

akasztófám, kín porondon

féltő múzsám, rejtő bokrom

átöleltél, mindig barnán.

Nevet, sírt ás, hazug orkán

ahogy Dávid, s Gólbert harca

kisded, padba vésett karca

kaméleon vörös torkán.

Feslett barnád szürkül Arám

rejtő színű túlélő vagy.

Aur-óránk mondatba fagy:

Tétova csakrám, hagyd csak rám!