galambokkal keltem…
tollam szürkén
rezzenni vágyott
ázott némán
fénylő vízcsepp
gördült égig
fulladt torkán
fáj nem mozdulni
szemembe engedni
könnyét
törött prizmaként
végtelenbe szórni
gyötrét
magam vagyok
gallyam hordva
fészekrakó
felveszem keresztem
leszek szent, s a gyilkos
mindenható
