Halálra szánt tinédzserként cseperedtem. Elsöpört ébredő szexualitásom. A mélybe vetett, hogy megéljem vétkeit. Önnön bíróságom ítélt meg. S csomóztam nyakamra mélán, bámulva bitóm málén.
Gondolatim öklendve fel, éreztem vallanom kell szánalmas
létem. S közben a lényeg veszett, hogy tettre váltsam, tán mert féltem.
Furcsa játéka az égnek, ahogy hullámzik a lent, a fent, a
halni, vagy épp az élni félek.
Gyötrelmek évei után jött el a fény, mikor már nem érdekel
se ember, se törvény, és ezzel együtt végtelen érzékenységgel ölelem mindezt.
Azonban aki ölel, az el öl, mert szabadságot rabol.
Kezemben a halállal, szívemben az űrrel nézek a semmibe. A
rég vágyott Nihil felé tartanék, de ebben a játszmában, csöppnyi lényem, tán csak
kispados tartalék.
Testem öregszik, összeomlani készül, sok gyötrő, elhanyagolt
év után. Fájdalom zsigereimben, időzített bomba szívem. Kattogását számlálom
bután.
Miért fogy mégis az erő, az elszántság, megtenni egy kicsiny
mozdulatot?
Miért volt fiatalon könnyebb hinni, hogy követhetem, mit
annyi előd mutatott?
Tudom, mit kell tennem, és mégis várok. Vártam hosszú
éveket.
Tán megcsalom saját magam? Meghazudtolja vergődő testem
legmélyebb hitem?
Az öregedés gyarlósága lenne ez? A kényelembe punnyadt,
ellustult tudat? A ki tudja honnan ébredő félelem, mi soha nem volt társam
eddig utamon?
Miféle próbatétele ez a bűnösnek? Mikor életre ítéli a bakó.
A Jó vagy a Gonosz győzelme elfogadni mindezek után az
Életet?
Az Életet. Vagyis a lassú végzetet. Az élni akarás magasztos
ösztöne, az mi ehhez elvezet. Hogy leépülve, gyötrődve fogyjon el a maradék
élvezet, s halványuljon csendé róla az a kicsiny ékezet.
Még itt vagyok. S ezért szégyellem magam.
Egyedül vagyok, s ettől boldog. Család, gyerekek, barátok,
szerelmek után, emiatt szégyellem magam.
Színész vagyok. Az egész életem hazugság, mert úgy éreztem csak
így boldogulhatok. Igazam is volt, hisz még jobban elvesztem volna az igazság
által, de ezért is szégyellem magam.
Egy mozdulatra van, hogy bevégezzem sorsom. A pillanatot
görcsben várja ujjam.
Mikor tengernyi bűnöm torán, gyertyám a szégyentortán, könnyed
mosollyal kell fújjam.
